Csak bátran

Két hete kaptam egy üzenetet egy jó barátomtól. „Arra fuss, amitől a legjobban félsz”

1 hétig haboztam, majd 1 héttel ezelőtt megtettem. Kiírtam az életemet a nyilvánosságnak.

Mindig úgy voltam, hogy az én ügyem a sajátom, nem élem meg a világ felé. Majd megoldom. Nem tartozik másra.

Mit fognak szólni?

„Mit fognak rólad gondolni mások?” Gyermekkorom sokat ismételgetett kérdése ez. Bármit csináltam mindig előjött a családunkban.

Nagyon hamar belém ívódott, hogy azt csináljam, amit mások elvárnak tőlem. Azt ne, ami nem tetszik majd másnak. Egyszóval semmi olyat, amiért megszólhatnak. Megítélhetnek.

Mára rájöttem bármit teszek biztos lesz olyan, akinek valami nem tetszik bennem. Rajtam. Mert más vagyok. Azt szoktam mondani barátaimnak, kicsit olyan az élet, mint egy lagzi. Amikor összejön a násznép tuti, hogy lesz egy tag, akinek nem teszik majd valami. Mondjuk a zene. Vagy túl hangos, vagy túl halk. Vagy nem látja a párt, mert túl messze ül. Vagy nem elég sós a leves…

Ha esküvői tanácsadó lennék, azt mondanám az ifjú párnak: olyan legyen a lagzi, amilyennek ti megálmodtátok! A többiek majd megszokják.

Ha nem, hazamennek.

Ha életmód tanácsadó lennék, azt mondanám mindenkinek. Magadra figyeljetek, hogyan szeretnétek élni! A többiek majd megszokják.

Ha nem, elmennek.

De ott maradnak, azok, akik szimpatizálnak Veled, mert vállalod magad. Mert önazonos mersz lenni ebben a sokat ítélkező és felszínes világban.

Ünnepekkor mindig rengeteg elvárás jön a külvilágtól. Így viselkedj, úgy viselkedj, így illik, úgy illik.

 „Miért nem látogattok haza gyerekek?”

Mert éljük az életünket kedves MAMA és örülünk, hogy van egy pár nap magunkra itthon. Nyugalomban. A Családommal. Vagy egyedül. Nem azért nem megyünk kedves MAMA, mert nem szeretünk.

Végre jó egy picit megállni és nem rohanni. Befele figyelni.

A mai napod is legyen átlagos, vagyis különleges!