Egész életemben nem volt igazán jó kapcsolatom az állatokkal. Bevallom sokszor még zavartak is a kutyák. Bárhol laktam, mindig bosszankodtam miattuk leginkább az ugatásuk miatt. Zavart, hogy felugrálnak rám, összeszőröznek, lenyálaznak és koszos leszek.
Pár évvel ezelőtt a kedves asztrológusom Márti megkérdezte, Laci, neked miért nincs kutyád, látom, hogy az egyik csillagod a kutyákhoz kapcsol. Csak néztem nagyot.
1 éve látogatom a menhelyeket és ismerkedem a kutyákkal. Volt, hogy beálltam a kennel sor közepére és hallgattam vagy 10 percig a körülöttem lévő 15 kutya ugatását. És megpróbáltam lenyugodni. Meditálni, ott az eszméletlen hangzavarban. Könnyű lecsendesedni egy tóparton vagy az erdőben, de próbáld meg ugyanezt a káoszban, mondtam közben és Popper Péterre gondoltam (neki van egy ehhez hasonló mondata).
Pár napja az önzőségről volt itt egy rövid eszmecsere. Ide tenném most, hogy mennyi önzetlen emberrel (vagyis cselekedettel) találkozhatunk a menhelyeken. Az állatgondozók teszik minden nap az áldozatos munkájukat sokszor a zord körülmények ellenére…le a kalappal, köszönjük nektek.
Ha keresni kéne az „önző tett” ellentétét lehet az „állatgondozó hivatást” mondanám elsőre.
Na szóval gyakran beültem a kutyaoviba, kiskutyákhoz az elmúlt évben. Le a földre és hagytam, hogy körbeugráljanak, megnyaljanak, felhordják rám a sarat. És közben kezdtem azt érezni, hogy nyílik a szívem. Tudom, ez furcsán hangzik, de így volt. Nyílt a szívterem. Ott, ahol be voltam zárva, egyszer csak elkezdett tágulni. Az állatok segítettek benne. És éreztem, hogy egyre többet akarok ebből az érzésből. Ott maradtam két órát és játszottam, nevettem velük. Rájöttem eközben, hogy sokszor vagyok búskomor. A mindennapok feladatai komorrá tettek. Egyhangúvá. A kutyák megnyitottak. Újra gyerek lehettem velük. Ezért fontos felnőttként, hogy tudjunk játszani. Nevetni sokat. Lazulni. Flow-ba kerülni. Persze a tánc, a zene és még sok minden segíthet ebben.
Énekelj a tükör előtt minden reggel, jó hangosan, hamisan. Bárhogy.
Javaslom, hogy találd meg minden nap azt a cselekvést, akár csak fél órára, ami a lelkedhez beszél. Simogat. Ami miatt érzed, hogy érdemes élni. Ezért jöttünk.
Tegnap örökbe fogadtam egy kutyust.
Szőrős?
Igen.
Ugat?
Igen.
Elsodor, összekoszol, összenyálaz?
Igen. Én így imádom.
Köszönöm Luna, hogy kiválasztottál.
Kicsit úgy érzem magam most, mint Neo, amikor kilépett a mátrixból….
Ha lebontjuk a szívünket körülvevő védőbástyákat…. na akkor tárul ki az igazi világ…
Comments