Döntések

Mindenki életében eljönnek azok a pillanatok, amikor nagy és meghatározó döntéseket kell bevállalnia.

Amikor egyedül kell meghozni egy döntést és nincs egyértelműen jó választás.

Amikor a szív és az elme egyaránt harcol a saját igazáért.

Amikor sokan befolyásolják, esetleg manipulálják.

Gyerekkoromban a legtöbb helyen azt kaptam vissza, hogy „te vagy a hibás!”. Ezt sulykolták az iskolában is. Fekete pont. Javítani, nem is lehetett. Ott volt beégve az ellenőrzőbe.

Volt, amikor gyerekként hazafelé az iskolából, rossz jeggyel az iskolatáskámban azon gondolkodtam, hogy elüthetne egy autó, mert akkor a törött kezem lenne a fontosabb mindenkinek és nem az, hogy hibáztam. Ennyire meg akartam felelni. Ennyire belém égett, hogy „hibás” vagyok.

Persze, hogy ezek után még jobban féltem a döntésektől. A felelősségtől. A választástól.

Amikor felnőttként elváltam, nagyon nehéz időszak következett. Az én döntésem volt. Eddigi életem legnehezebb döntését kellett meghoznom, vállalva a következményeket. Nekem óriási lelki teher volt, gyermekem édesanyjának még nehezebb, neki lelki és fizikai egyaránt. Akkor is a „hibás vagy” mondat hangzott el a legtöbbet.

Szembejött egy idézet Petőfitől, amit még a hűtőajtómra is kitettem. Ott volt, hogy megnyugtasson. Vagy nem is tudom, válasz legyen a döntésemre. Egy kicsit biztasson is.

Így szól:

„az idő igaz, s eldönti, ami nem az”

Sokszor hallom barátaimtól azt a mondatot, amikor mesélnek valamit „én hibáztam”.

Ma már így tudok válaszolni:

Nem hibáztál! Döntöttél kedves barátom. Az akkori legjobb tudásod szerint. Döntöttél valahogy és persze vállalod a jövőben a következményeket. De a hibáztatás nem segít. Bocsáss meg magadnak és akkor a másik is meg tud bocsátani Neked, ha szeretne.

Ma már ezt hallom ki a fenti Petőfi idézetből

Az energia igaz és eldönti, ami nem az.