Egyik barátomtól hallottam egyszer, hogy a szavak korlátoznak. Nem tudják jól kifejezni az érzéseket.
Legalább is nem tudják visszaadni sokszor azt a színességet, azt a mélységet és magasságot, ahova repülhetünk vagy süllyedhetünk akár egy nap leforgása alatt.
Nagy változások történtek az elmúlt hetekben, hónapokban.
Látom, hogy a környezetemben is sokan érzelmi hullámvasúton ülnek. Annyira intenzív, néha pedig kínosan lassú. Érezhetjük, hogy valami elmúlt, valami megváltozott örökre.
Olyan pillanat érzése van bennem, amely egyedülálló.
Persze ez nem csak pillanat ideig tart. Sőt, kifejeztettem hosszú időnek tűnik.
Sokszor, olyan mintha állna minden.
Ilyenkor előjön belőlem a türelmetlenség.
A tétlenség zavaró érzése, a tenni akarás.
Pedig lehet, most ennek van ideje.
A hátradőlésnek - kapom a megerősítést valakitől.
Átengedni az irányítást az Égieknek.
A gyásznak – kapom a megerősítést egy másik helyről.
Igen, a múltunk lezárásának. Tisztelettel.
Amikor tinédzser voltam és elkezdtük az ismerkedést a lányokkal egyik barátomtól hallottam egyszer a következőket. Nagy bölcsen megjegyezte, hogy mivel most ért véget a kapcsolata nem kezd azonnal újba. Le kell zárnia magában. „Meg kell gyászolni” mondta. Akkor nem értettem még ez mit jelent. Hogyan is kell értelmezni a gyászt. Nem tudtam vele azonosulni.
Sokáig rohantam egyik kapcsolatból a másikba vagy éppen a szünetet nem az igazi gyásszal töltöttem. Hanem inkább siránkozással, keserűséggel, boldogtalansággal. Vesztes érzéssel.
Mit is jelent ma gyászolni nekem?
Tisztelettel adózom egy társ felé, aki részét adta nekem. Aki akár rövid vagy hosszú ideig mellettem volt. Elkísért az utamon. Megbocsátani a bántásokért és megadni a megbocsátást. Kölcsönösen.
Így van ez az elmúlt évekkel, évtizedekkel is. Az előző korszakkal. A Halak energiájával.
Mielőtt tartósan belépünk a Vizöntőbe meg kell adnom a tiszteletet a Halaknak. Szolgált engem és idevezetett.
Ahogy megköszöntem gyermekem édesanyjának, hogy apává tett úgy köszönöm neked múltam, hogy szolgáltál. Hogy megerősítettél.
Lehet, hogy visszanézek hozzád még néha, de nem leszek tartósan benned.
Lehet, hogy gondolok még időnként történetekre, de nem mentem át azt, ami már nem szolgál az Újban.
Születőben van az Új, de még azt kívánja tőlem, hogy adózzak a régi előtt egy kicsit.
Megmutatja magát az új világ órákra, napokra, de aztán elbújik kicsit és hagy időt, hogy emlékezzek arra mit teszek le és milyen áron teszem azt.
Minden engem szolgált.
Minden engem vezetett.
Ide.
Hála érte!
תגובות